Az emberek eközben fejszét, csákányt hoztak és nekiláttak az emlékmű lerombolásának. A körülöttük állók pedig figyelték, bíztatták őket.
Azonban hamar rájöttek, hogy így semmire sem mennek. A nézelődők egy csoportja így kezdett beszélgetni:
- Ha így haladunk: ez a nyomorult szobor soha nem fog eltűnni innét... - mondta egyikük.
- Talán ha autóval próbálnánk lehúzni... - szólt másikuk.
- Autóval?! Traktor kéne ide! - szólt az előbbi.
- Az ám! - kiáltott fel egy harmadik - Kérjünk traktort a szakiskolától!
- Ez jó ötlet! - helyeselték a többiek.
Az ötletgazda a szoborhoz ment.:
- Emberek! Emberek! Amíg maguk dolgoznak, a társaimmal elmegyünk a szakiskolába. Traktort kérünk az emlékmű lehúzásához. Aki akar: velünk jöhet.
Mikor az elmentek traktor nélkül tértek vissza, az embereken csüggedtség lett úrrá. Páran eldobták a fejszét, csákányt és leültek. Az előbbi bíztatók is elégedetlenkedtek.
Ezt látván Selymesi a szemben lévő áruház lépcsőjéről bíztató beszédet kezdet mondani. A nép köré gyűlt, és ahogy hallgatták a szavait, az emberekben újraéledt a bizakodás. Folytatta a beszédet, és örömmel látta, hogy ismét nekiláttak a szobor lerombolásának.
Ám nem sokáig tartott az öröm: megérkezett Nagy József százados egy 25 fős honvédszakasz élén.
- Elvtársak! - mondta Nagy József - Menjenek haza! menjenek haza, különben lövünk!
Pár ember ekkor elment, de a többség ott maradt, és folytatta a csákányozást és hangoskodást.
A katonák fegyverzörgetésbe kezdtek, de ez sem használt. Mikor azonban már riasztólövéseket adtak a levegőbe, mindenki megmerevedett, de még mindig nem mentek sehová. Majd könnygázgránátokat dobtak a tömeg közé, amitől az - sikongva, kiáltozva - feloszlott.
Mikor már senki sem volt a szobornál, Nagy Józsefék máshová mentek szétnézni.
Kis idő múlva Fekete Béla és Pár társa újra összegyűlt a ott.
- Most mi lesz? - kérdezte valaki.
- Folytatjuk - mondta Fekete -, lebontjuk az emlékművet, hogy az embereket na irritálja tovább.
Ám éppen csak nekikezdtek a munkának, mikor Nagy Józsfék visszaértek.
- Ugyan már, elvtársak! - ment oda a százados - Mindjárt este tizenegy óra lesz. Menjenek haza, aludjanak! Majd holnap frissült fejjel megbeszélnek mindent.
Feketéék ekkor elmentek, de nem csak az értelmes szó miatt; tudták, hogy túl kevesen vannak egy honvédszakasszal szemben.